Oroszország és a magyar kultúrharc

Valóban hazánk érdekeit szolgálná a szovjet emlékmű áthelyezése? 
A magyar szélsőjobb régi követelése teljesül, ha Tarlós főpolgármester és tanácsadói beváltják ígéretüket és elmozdítják a Szabadság téren álló szovjet hősi emlékművet, az utolsót Budapesten.

 Hogy van-e ehhez joguk vagy sincs, az legyen a jogászok feladata kideríteni, hiszen az emlékmű orosz tulajdonban van. Engem mint ruszistát, aki sok évtizede foglalkozom a Szovjetunió és Oroszország történetével, tulajdonképpen meglepnek a fejlemények. Ugyanis azt látom, hogy a rendszerváltás óta orosz földön a magyar katonasírokat  és hadifoglyaink emlékhelyeit megbecsülik. Nem úgy, ahogyan mi szeretnénk, de sokkal jobban, mint a múltban. Felmerül hát az emberben a kérdés, kinek áll ma érdekében ez a teljesen értelmetlen, nem tudom másképpen nevezni, kultúrharc, amely végleg ki akarja söpörni az emlékét is annak, hogy Magyarországot a náci megszállás alól a Szovjetunió Vörös Hadserege szabadította fel. Tegyük fel egy pillanatra, hogy a budapesti városvezetőség hitvilágába, ideológiai elkötelezettségébe nem tartozik bele a nácik alóli felszabadulás, mint pozitív történelmi tapasztalat. De vajon a Moszkva tér nevének eltörlése után a szovjet katonai emlékmű félredobása nem saját nemzeti érdekeink sérelmére történik-e? Elhiszi nekünk ezek után bárki is, hogy mindennek nincsen oroszellenes üzenete? De kinek áll érdekében Oroszországgal való kapcsolataink ideológiai és kulturális természetű megrontása? Vagy ezzel a gesztussal akarunk nyitni az orosz piac felé?

Nem tiltakoznék, ha látnék ebben a folyamatban egy szemernyi politikai racionalitást vagy észlelném  a humanizmus bármiféle megnyilvánulását.

Krausz Tamás